A szelektív hulladékgyűjtés módja eltérő lehet a különböző lakókörnyezetekben. A sűrűn lakott városrészeken, lakótelepeken többségében jól bevált módszer a gyűjtőszigetek alkalmazása. Ez a már jól ismert színes konténereket jelenti, melyekben szabadon elhelyezhetők a különböző háztartási hulladékok. Ennek fontos előnyei, hogy a lakásban nem igényel a megszokottnál több helyet, hiszen elég helyben szétválogatni a szemetet. Ezeket a konténereket többnyire forgalmasabb bevásárlóközpontok mellet, közintézmények közelében, de mindenképpen jól látható módon helyezik el, ennek kiválasztását jól meg kell fontolni, hiszen a hatékonysága múlhat rajta. További negatívuma ennek az, hogy a lakosságnak kisebb nagyobb távolságot kell megtennie a hulladék lerakásához, ami sokak számára gátló tényező lehet, ezen kívül más hulladék is belekerülhet a különböző ládákba, mint ami egyébként oda való lenne, erre oda kell figyelni!

Városunkban, családi házas övezetekben illetve kertvárosokban célszerűbb egy másik megoldást alkalmazni, mégpedig az úgynevezett házhoz menő szelektív gyűjtést melynek lényege hogy a háztartások önállóan válogatják ki otthon az összegyűlt szemetet, melyet bizonyos időközönként „begyűjtő” járattal szállítanak el. Ezzel a módszerrel főleg a ráhordásból adódó problémák küszöbölhetők ki, így az elszállítás elmaradása esetén bekövetkező szemétfelgyülemlés nem rontja a helység képét. Viszont munka- és időigényesebb megoldás.

Mielőtt azonban fejetlenül nekilendülnénk a szelektív hulladékgyűjtésnek, érdemes utána nézni, milyen kategóriák szerint célszerű ezt megtenni, és az egyes kategóriákba mik is tartoznak bele. Papírhulladéknak számít természetesen minden újság és irodai papír, a kartonpapírok, szórólapok és reklámanyagok és a tiszta csomagolópapírok. A műanyag feliratú konténerbe kerülnek az ásványvizes és üdítőitalos palackok, a műanyagzacskók, és reklámszatyrok, műanyag fóliák, ezen kívül az elöblített tejfölös és joghurtos poharak.

Üvegekből kétfélét gyűjtsünk! Egyrészt fehér üvegeket, mint a befőttes üvegek vagy ásványvizes üvegpalackok, másrészt vannak a színes üvegek, mint a sörös vagy vörösboros palackok. Végül, de nem utolsó sorban külön fakkot kapnak a fémek is, melybe az alumínium italdobozokat, konzervdobozokat, alufóliát és fém zárókupakokat dobunk.

Ezeken túl természetesen meg kell különböztetnünk a speciális hulladékokat is, melyeket egyik helyen sem szabad elhelyezni, ezeknek többnyire külön lerakatot kell biztosítani. Ilyen például a gyógyszertárakban a lejárt szavatosságú gyógyszereknek kijelölt hely is, vagy a leginkább bevásárlóközpontok környékén elhelyezett elemgyűjtők.

Így nincs is más hátra, mint egy kicsit odafigyelni, mit hova dobunk. Talán nem is kell más a környezettudatossághoz. Ne várjunk rá, míg más elkezdi, mert nem jutunk előrébb!

Mint ahogyan azt számos reklámkampány is hangsúlyozza: „Tegyünk a környezetünkért!”