- Egészségére,  alakul a dialógus a sorbanállók között..

- Allergia, parlagfű? 

- Ó ne is kérdezze, igen.

- Mendei út ? Nem, Liget lakópark.  Mintha kódolva beszélnének, hihetetlen, erre mondják, már félszavakból is értik egymást.

- Pedig  a Liget lakópark az szép hely, láttuk prospektusban és plakáton is.

Valóban, mintha láthattunk volna ilyen képeket. Gyönyörű fenyvesre emlékezhetünk és lankás dombokra

- Viccel? Kérdezi, de mosolyog, tudják ők, értik egymást.

- Láttam azokat  én is, azért költöztem ide, gondoltam jó lesz itt élni, és ami a meglepő ez nem is volt olcsó ötlet, sőt, nagy ára volt.

 Igen, ezt már másoktól is hallottuk, hogy a Liget lakóparkban nagyon vastagon fogott az építető ceruzája.

Ott is a rossz közérzet miatt panaszkodnak ?

A Pataki lakótelep gondjaival tisztában vagyunk és a problémájukat magunkénak is érezzük. Hallottuk  mostanában olyan trendinek hitt mondatokat az elöljáróság korszerű figuráitól- aki olcsón vesz ingatlant  az olyat érdemel, azért annyi az ára. Tehát, megérdemli az áldatlan körülményeket „magyarul”.  Azért, azt leszögezhetjük, ha ilyen válaszokat kapunk panaszainkra azt hitványságnak tartjuk. Volt ilyen korszak, ilyen retorika a múlt század harmincas éveiben is, a szolidaritás akkor sem volt kifizetődő. Az egyéni előremenetel  felül írja a másik emberrel szembeni esélyegyenlőséget, ezzel a jelenséggel nap mint nap találkozhatunk.

- Jó itt élni?  Kapcsolódik a beszélgetésükbe egy másik hölgy.

- Jó itt élni, mondják nekünk, ő meg nem itt él! Emeli fel a hangját és szemmel láthatólag egyre ingerültebb.

Így megy ez mostanában  a marketing, az marketing, a marketing mozgatja a világot, és az országot, és a várost, és minket. Attól jó itt élni…

Valahol azért mégsem érteni, hogy tudják magukról  ilyen természetes könnyedséggel lerázni a panaszokat. Talán nem mi vagyunk az egyetlenek sőt, biztosan nem mi vagyok az egyetlenek, akiknek az a véleménye, hogy az ilyen diskurzusok azért fontosak, mert ez alapján is ítélünk..